Dr. Balogh Csaba nagykövet 2025. október 21-én az alábbi beszéddel köszöntötte az október 23-i nemzeti ünnepi fogadás alkalmából jelen lévő vendégeket:
“Tisztelt vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy üdvözölhetem Önöket az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékünnepségén. Minden év október 23-án a magyar nemzet meghajol, majd büszkén emeli fel fejét, emlékezve arra az eseményre, amely nemcsak Magyarország sorsát, hanem Európa lelkiismeretét is örökre megváltoztatta.
Ma, közel hetven évvel ezelőtt diákok és munkások, írók és katonák, hétköznapi polgárok és rendkívüli hazafiak töltötték meg Budapest és Magyarország városainak utcáit. Nem gyűlölet fegyvereit vitték magukkal, csak meggyőződésük bátorságát – azt a hitüket, hogy egy nemzetnek joga van megszólalni, választani és méltóságteljesen, szabadon élni.
Néhány rövid, de ragyogó napra Magyarország, Európa szívében, a megosztott világ erkölcsi központjává vált. E néhány nap szellemi ereje és erkölcsi tisztasága messze túllépett Magyarország határain. Beszélt és még mindig beszél mindazokhoz, akik valaha is elnyomás alatt éltek, és mindazokhoz, akik hisznek abban, hogy még egy kis nemzet is formálhatja a világ lelkiismeretét.
Senki sem tudta olyan megkapóan és gyönyörűen megragadni 1956 szellemét és a magyar lélek lényegét, mint Márai Sándor „Angyal a mennyből” című versében. Márai szavai tartós emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a szabadság utáni vágyat nem lehet elhallgattatni. Versei egyszerre visszhangozzák a fájdalmat és a kegyelmet – gyászolják az elesettek áldozatát, miközben hirdetik, hogy bátorságuk örökre megváltoztatta Európa erkölcsi táját.
Ma, amikor körülnézünk a világban, látjuk, hogy az 1956-os üzenet továbbra is ugyanolyan sürgető, mint valaha. A nemzetközi politika egyre inkább ideológiába süllyed, és a nagyhatalmak érdekei dominálják. Egy ilyen világban a kisebb nemzetek – mint Magyarország, Szlovákia és sok szomszédunk – csak magukra számíthatnak igazán. Bátorságot kell tanúsítanunk, hogy kiálljunk saját szuverén értékeink és érdekeink mellett, hogy helyünket a világban ne mások tervei, hanem saját népünk akarata szerint határozzuk meg. Mert nemzetünk ereje nem a méretében, hanem a kitartásában rejlik – abban az akaratában, hogy szabadok maradjunk, és tiszteletben tartsuk mások szabadságát.
Tisztelt vendégek, Hölgyeim és Uraim!
Tiszteljük meg az 1956-os férfiakat és nőket – nemcsak a lázadásukért, hanem azért is, mert reményt adtak a következő generációknak. Törekedjünk arra, hogy szellemüket életben tartsuk a mi korunkban – az igazság védelmével, a szolidaritás ápolásával és azzal, hogy soha nem adjuk fel azt a hitet, hogy még a legkisebb nemzet is fel tud állni.”
